A vízilabdáról

A vízilabdáról általánosságban

A vízilabda (vagy régebbi nevén a vízipóló) egy rendkívül összetett labdajáték. A sportág egyedülálló, ugyanis több sport elemeiből épül fel. Ötvözi a futballt, az úszást, a jégkorongot, a kosárlabdát és a röplabdát.

A vízilabdások rendkívüli állóképességgel rendelkeznek, hiszen egy jó vízilabda-játékos:
kiváló az állóképességgel rendelkezik,
     mint egy profi úszó,
erős, mint egy hokijátékos,
pontosan dob, passzol, mint egy kosárlabdázó
     vagy röplabdázó és
remek taktikai érzékkel rendelkezik, mint egy sakkozó.

A kezdetek
A sportág története egészen 1877-ig nyúlik vissza, amikor William Wilson (skót úszóedző és újságíró) kitalált néhány alapszabályt úszónövendékeinek az aberdeeni Bon Accord Festival-ra. Az első tényleges vízilabda mérkőzés a Dee folyó partján zajlott le a fesztiválon. Megjelenését páratlan népszerűség és siker követte, olyannyira, hogy a brit úszószövetség (Swimming Association of Great Britain) Wilson szabálykönyvét némiképp átalakítva 1885-ben önálló sportágként ismerte el. Ezt követően indult el a vízilabda világhódító útjára.



Alapszabályok

Medence
Méretei nincsenek pontosan definiálva, szélessége kb. 10-20 m között mozog, hosszúsága pedig 20-30 m között. A vízmélység általában 180-210 cm, a víz hőmérséklete pedig 17 és 26°C között változhat. Amennyiben 17°C alatti a medence vízhőmérséklete, a csapatok nem kötelezhetők a mérkőzés lejátszására.

Csapatok felépítése
A vízilabdában két 7 fős csapat játszik. A csapatok 14 fősek, de a vízben egyszerre 6 játékos és 1 kapus tartózkodhat.
A vízilabda játékosok hét posztot foglalnak el a saját térfeleiken: kapus, center, bekk, kapás szélső, kapás hátsó, rosszkéz szélső, rosszkéz hátsó
Kapus: Egy jó kapus megfelelő védvonalat nyújthat a játékosoknak, illetve pontos indításai fél gólt is érhetnek.
Szélső: Jellemzően dinamikus, mozgékony játékosok, akik fontos szerephez jutnak a lefordulásoknál és a kontraakcióknál.
Átlövő: A távoli lövések mesterei. A pálya hosszanti középvonalához közelebb helyezkednek el a jobb és a baloldalon, így a góllövő poszt az övék, rajtuk sok múlik.
Center: Az ellenfél kapuja előtt igyekszik gól közeli pozícióba kerülni. Igazi erőcsatár, az ellenfél védőjével állandó küzdelemben van.
Állóbekk: Legfőbb feladata az ellenfél centerének lefogása szabálytalanságok nélkül.

Sapkák
Általánosságban elmondható, hogy a hazai csapat játékosai fehér sapkát viselnek, a vendég csapattagok pedig kéket. Mindkét kapus piros sapkában játszik.
 
A játék menete

Játékidő
Egy teljes vízilabda meccs 32 perc tiszta játékidő, melyet 4*8 perces negyedekre osztanak fel. A negyedek között 2 perces szüneteket tartanak. Félidőben (2. és 3. negyed között) 5 perces a szünet. A negyedek kezdetén a játékosok sípszóra kiúsznak a pálya közepén található labdatartóba helyezett labdáért, vagy a játékvezető dobja be a labdát a medence szélén.

A játék kezdete
A csapatkapitányok érmefeldobással döntik el a térfélfelosztást. A játékosok a saját gólvonalukon egy vonalban egymástól 1 méteres távolságban helyezkednek el. A kapufák között két játékos helyezkedhet el. Fő szabály, hogy kezdés előtt a sportolók testrészei nem lehetnek a víz felszíne felett.
A játék az egyik játékvezető sípszójával indul. A játékosok ezután indulnak a labdáért (patkó alakban állnak fel a pályán), majd megkezdődik a játék.

Támadóidő
A csapatoknak 30 másodperc áll rendelkezésére a támadásra. Amennyiben ez idő alatt nem történik kapura lövés, automatikusan az ellenfél csapat következik. A támadóidő mérése újraindulhat azokban az esetekben, ha az ellőtt labda szögletre száll vagy az ellenfél kapusának érintése után túlszáll a labda az oldalkötélen túlra vagy visszapattan a támadó csapathoz. Szintén újraindul az idő, amennyiben kiállításra vagy ötméteres megítélésére kerül sor. Ilyen esetekben a támadóidő a 30 másodperc helyett akár 1-1,5 perc (esetleg több) is lehet.

Labdaérintés
A labdát a test bármely részével meg szabad érinteni két kivétellel: nem lehet két kézzel illetve ökölbe szorított kézzel a labdához érni (e szabály alól mentesülnek a kapusok 5 méteres vonalon belül). Érvényes gólnak számít a fejjel, lábbal illetve egyéb testrésszel szerzett gól is (amennyiben nem előzte meg szabálytalanság a gólszerzést).

Gólszerzés
A gól érvényes, ha a labda teljes terjedelmével áthaladt a gólvonalon és szükséges legalább két játékos előzetes labdamegjátszása (az ellenfél kapusa nem számít). Területileg a pálya bármely részéről szerezhető gól. Kivételt képeznek az alábbi esetek: büntetődobásból, 5 méteren kívüli szabaddobásból, azonnali kapura lövés kapuskidobásból illetve öngól szabaddobásból szerzett gólok. Gólt általában lövésből szereznek a játékosok. Megkülönböztetünk bizonyos lövésfajtákat:
Egyenes lövés: A játékos jól kiemelkedik a vízből és csípőből elfordulva az egész testének erejét beleviszi a lövésbe. A mozdulatot követően a csukló ostorcsapásszerűen követi a labdát.
Húzás: Abban az esetben kivitelezhető a húzás technikája, ha a szabadon hagyott csatár a kapunak félig háttal állva kapja a feje fölé a labdát. A csatár a vízből magasan kiemelkedve lendületes mozdulattal föntről lefelé a kapura húzza a labdát.
Tolás: A labda a víz felszínén marad, így a támadó játékos kezéből nem lehet kiverni a labdát. A lövő kar oldalára terelik a labdát labdavezetés közben, majd kissé lenyomják és hirtelen felengedik, így a labda szinte felugrik a vízből. A vállból indítva rugószerűen kinyúlik a lövő kar ezzel erős lökést ad a labdának.
Ívelés (ejtés): Ez a lövésfajta nagyon hasonlít az egyenes lövéshez, egészen az utolsó fázisig, amikor is a labda kap egy magas ívet és az éppen elsüllyedő kapus felett átrepül, egyenesen a kapuba.
Csavar: Az egyik leglátványosabb lövésforma. A támadó a kapunak háttal elhelyezkedve kinyújtott kézzel a vízen lévő labdát a lövésiránnyal ellentétes oldalon fogja meg. Kissé kiemelkedve a kapu felé fordul, közben a könyökét behajlítja. A csavar végén a támadó oldalt áll a kapunak, ismét kinyújtott kezéből kicsapódik a labda.

Pontdobások
Kapuskidobások: egy jó kapuskidobás gólveszélyes támadási alap lehet. A kapuskidobást a bíró akkor ítél, ha az ellenfél fölé vagy mellé lövi a labdát, ha a védekező játékos blokkoló kezéről pattan alap vagy oldalvonalon túlra a labda. A kidobást 2 méteres vonalon belülről a csapat bármely tagja elvégezheti. A dobást nem lehet késleltetni, így ha a dobást végző nem tudja a csapattagjainak passzolni a labdát akár saját magának is feldobhatja.  
Semleges dobások: ha a csapatok egyidejűleg szabálytalankodtak, ha a labda a játéktér fölötti akadályba ütközik, ha a játékvezető egy egyszerű hiba miatt ellentmondóan ítél. A játékvezető megkapja a labdát, majd a dobás előtti esemény helyének vonalában úgy dobja, hogy mindkét csapat egyenlő eséllyel juthasson hozzá.
Büntetődobás: a jogosult csapat bármely játékosa (kapus kivételével) elvégezheti a büntetődobást az ellenfél 5 méteres vonalának bármelyik pontjáról. A játékosoknak el kell hagyniuk ezt a területet és minimum 2 méteres területet kell tartaniuk a büntetődobást végző játékostól. A dobó játékos két oldalán az ellenfél csapat játékosai helyezkedhetnek el. A kapusnak a kapuban kell maradnia, semmilyen testrésze nem lóghat ki a vízből. A dobás a játékvezető kar-, és sípjelére indul. A dobónak ezután megszakítás nélküli gyors mozdulattal a kapura kell küldenie a labdát. Amennyiben a labda visszapattan, játékban marad.
Szabaddobások: a szabálytalanság helyéről kell elvégezni. A szabaddobást is elvégezheti magának a játékos. Ezután lepasszolhatja társainak, vagy megindulhat vele.

Szabálytalanságok
Egyszerű szabálytalanságok: Korai indulás; Elrugaszkodás a medencétől; Tilos a labdát teljes terjedelmében a víz alatt tartani támadás közben; Öklözés; Labda két kézzel érintése; Akadályozás: tilos akadályozni az ellenfél labdát nem birtokló játékosát. Nem szabad az ellenfél lábára, vállára, hátára ráúszni; Lökés: tilos ellökni az ellenfelet, vagy elrugaszkodni róla, ha az nem fogja kézben a labdát; 2 méteres szabály megsértése; Indokolatlan késedelem; Kapus túl a félpályán; Támadó idő lejárt
Kiállítással járó szabálytalanságok: A játékos nem hagyhatja el a vizet, ülhet, vagy állhat a medence lépcsőjén a játékvezető engedélye nélkül; A játékos nem hátráltatja a szabaddobás, kapuskidobás vagy sarokdobás elvégzését. Kiállítással jár szintén, ha szándékosan nem dobja el a labdát, vagy nem engedi el; Két kezes blokk; Szándékos fröcskölés az ellenfél arcába; Megfogni, lenyomni, vagy visszahúzni a labdát nem birtokló ellenfelet; Ütés, rúgás; Rosszhiszemű magatartás (pl.: csúnya beszéd, erőszakos szabálysértő játék, tiszteletlenség); Brutalitás; Szabálytalan visszatérés a pályára; Büntetődobást végrehajtó játékos megzavarása; Büntetődobáskor a védekező kapus nem veszi fel a pozícióját a játékvezető felszólítására; Kiállított játékos szándékosan zavarja a játékot, miközben elhagyja a játékteret.
Büntetők:
• 5 méteren belüli szabálytalanság, mellyel gólszerzést akadályoznak meg.
• Brutalitás
• Kiállított játékos szándékosan zavarja a játékot
• A kapu teljes lehúzása
• Jogosulatlan pályára lépés: nem megfelelő időben, vagy nem a megfelelő helyen tér vissza
   a kiállítás után a játékos
• Tiltott időkérés: ha a labdát nem birtokló csapat edzője időkérést jelez.

Taktika

Védekezés
Szoros emberfogás:
A védők minden egyes támadót lefoglalnak. Cél, hogy az ellenfél ne tudjon lőni, a védők pedig akár szabálytalankodással is igyekeznek meggátolni, hogy a centerhez kerüljön a labda.
Zónavédekezés:
A védők az ellenfél centerétől és a többi játékostól is kb. két-három méterre helyezkednek el, és feltett (blokkoló) kézzel igyekeznek takarni a kaput. A támadó játékosok nehezen, kockázatosan tudják megjátszani a centert, így általában lövésre kényszerül, amelyet a kapus (köszönhetően a feltett kezeknek) könnyebben tud elhárítani. Megkülönböztetünk fél zónát, amikor csak az egyik oldal húzódik be és M zónát. A védekezés feltörésére alkalmas lehet a keresztbeúszás, a betörés és a kapáslövés.
Támadás
Megúszás: Támadásról akkor beszélhetünk, ha a sikeres labdaszerzés után gyors ellentámadás indul. A támadók lendületből érkeznek az ellenfél kapuja elé. A támadók létszámfölényben vannak, hiszen a védők lemaradtak. Létszámfölény kialakítható lefordulással (a támadó kiszorítja a védőt a medence széléhez, majd gyors váltással a kapu felé fordul és a védő a külső ív miatt hátrányba kerül).
Felállt védelem elleni játék: Ennél a taktikánál a jobb oldalon célszerű vezetni a támadást, hiszen az innen bejátszott labdát a jobbkezes játékostársak rögtön kapura tudják dobni. A labda nélküli támadóknak biztosítaniuk kell, hogy az ellenfél védői ne védjék le őket, így megjátszhatóak lesznek.